A Radikális Ortodoxia kortárs teológiai irányzat az angolszász akadémiákon. Legmeghatározóbb alakjának, John Milbanknak egyik programadó írását vizsgálom, melyet ’Posztmodern kritikai augusztinianizmus’ címmel tett közzé. Az írás alcíme: rövid summa negyvenkét válaszban fel nem tett kérdésekre. Az áttekinthetőség kedvéért a szerteágazó három és fél tucatnyi választ négy nagyobb tematikus egységbe tömörítem, a következő beosztással. Az első egységben a teológia új helyzetéről szóló gondolatokat mutatom be (a posztmodern, szubjektum, narratíva, nihilizmus fogalmak mentén). A másodikban azt a kérdést fogalmazom meg a szerző felé, hogy vajon a teológiának a posztmodern korban szükségképpen posztmodern teológiának kell-e lennie (kulcsfogalmak: perspektivizmus, apologetika, a közösség életének értelmezése mint a teológia feladata, Szentháromság, vágy, példaadás). A harmadik rész a premodern, modern és posztmodern korra egyaránt jellemző ontológiai erőszakot állítja szembe azzal a mennyei békével, amelynek előízét – Augusztinusz szerint – a mindenkori gyülekezet nem csak kóstolgatja, hanem megéli és meg is jeleníti e világban (ontológiai erőszak, mennyei béke, az egyház mint Isten megszólítására adott kreatív válasz). Végül Krisztus áldozatának és a mi áldozatvállalásunknak, illetve Krisztus feltámadásának és a mi feltámadásunknak a szerző szerinti értelmezését mutatom be (szenvedés, a bűn lényege, az áldozat célja, a feltámadás mint az anyagi valóság igenlése és mint politikai tett).