iertare

Dr. Visky S. Béla teológiai tanár, szakíró, egyetemi professzor fordításában jelent meg Vladimir Jankélévitch két könyve: A megbocsátás és Az elévülhetetlen vétek című művei, valamint bemutatták Dietrich Bonhoeffer: Etika című javított kiadást és Visky S. Béla: Megtartó ismeret című művének második átdolgozott kiadását a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben június 24-én.
A fordításokról és a Megtartó ismeret című művéről beszélgettünk Visky S. Bélával.
Riporter: Bálint Enikő

• Vladimir Jankélévitch: A megbocsátás. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2021. Fordította, előszóval és jegyzetekkel ellátta: Visky S. Béla.
Bemutatja: Dr. Ungvári Zrínyi Imre, BBTE Magyar Filozófiai Intézet, Kolozsvár

• Vladimir Jankélévitch: Az elévülhetetlen vétek. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2021. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Visky S. Béla.
Bemutatja: Dr. Ungvári-Zrínyi Imre, BBTE Magyar Filozófiai Intézet, Kolozsvár

„...az indokolt felmentés csakis a menthetőt menti fel, míg az indok nélküli bocsánat azt bocsátja meg, ami menthetetlen – ez a sajátossága. Mert éppen a menthetetlen az, ami nem megbocsáthatatlan; és ami érthetetlen, az sem megbocsáthatatlan.

„...az indokolt felmentés csakis a menthetőt menti fel, míg az indok nélküli bocsánat azt bocsátja meg, ami menthetetlen – ez a sajátossága. Mert éppen a menthetetlen az, ami nem megbocsáthatatlan; és ami érthetetlen, az sem megbocsáthatatlan.

Vladimir Jankélévitch (1903–1985) a párizsi Sorbonne Egyetemének
morálfilozófia professzora volt három évtizeden keresztül, 1951-től kezdve. Egy olyan korban írt több ezer oldalt az emberi élet leglényegesebb dolgairól, az erényekről – a bölcsesség, bátorság, hűség, őszinteség, igazságosság, méltányosság, szerénység, alázat,

A politikai változások utáni években, az egyházban az eltemetett kérdések között talán a legsúlyosabb a megbocsátás volt. Nem illett vagy nem mertünk erről beszélni. Mintegy negyedszázadnak kellett eltelnie, hogy felszínre kerüljön a tudatosan (?) elhallgatott kérdés. Kozma Zsolt sorozata a megbocsátásról.

Az alábbi dolgozat a francia filozófus Pardonner? című, 1971-ben publikált szövegét elemzi, amely bizonyos értelemben ellentéte a szerző korábbi megnyilatkozásának. Megelőző munkája, a Le pardon (1967) nyugodt kijelentőmódjával szemben a Pardonner? mintha kérdésessé tenné az előző álláspontját.

Vladimir Jankélévitch (1903-1985), aki 1951-től kezdve három évtizeden keresztül a párizsi Sorbonne Egyetem morálfilozófia professzora volt, személyében és gondolkodásában annak a három nagy tradíciófolyamnak az ötvözetét jeleníti meg – zsidó, görög, keresztény –, amely két évezreden keresztül meghatározta Európa szellemi identitását. Nemzedéktársaival – Emmanuel Lévinasszal, Paul Ricoeurrel és másokkal – a 20.

Pages

Subscribe to iertare