A páli etikai intelem ráépülhet a krisztológiára, az üdvtanra, a sákremantumokról és a Szentélekről szóló tanításra, vagy akár az eszkatológiára is. Mindez végső soron azt tanúsítja, hogy az apostol, különböző írányból közelítve meg az egyes etikai problémákat, mindig az isteni üdvtettre épülő keresztyén létmeghatározottság alapján inti és bizdítja a gyülekezeteket.

Jézus maga hívja el a tanítványait, és arra kötelezi őket, hogy kövessék őt. A követésnek azonban mensszemenő köetkezményei vannak: a tanítványnak készen kell állnia arra, hogy mindentől, ami addig meghatározta az életét (család, foglalkozás,otthon, anyagi javak), távolságot tartson, sőt teljesen lemondjon Jézusért. Hogyan értelmezhető a Jézus követésének e kemény feltétele?

A páli textusok arról tanúskodnak, hogy az apostol a keresztségről mély értelemben beszél, amikor azt úgy magyarázza, mint amelyben Krisztussal együtt meghaltunk a régi világ számára, hogy már e mostani világban új életet nyerjünk Isten előtt, az Ő ereje által. Üdvösségünk reménységének a már elnyert új élet az alapja.

Vladimir Jankélévitch orosz zsidó családból származó francia filozófus. Egy méltatója szerint “a zsidó gondolkodók közül a leginkább görög”, és egyszersmind – tegyük hozzá – a leginkább keresztyén is. 1951—1979 között volt a Sorbonne egyetem morálfilozófusa. Úgy tartják számon, mint aki “nem tudott megbocsátani”, hisz elévülhetetlennek vélte a háborús bűnöket, miközben sokat írt a megbocsátásról (Le pardon, Pardonner?) Előadásomban ezeket az írásait kapcsolom össze Bonhoeffer Etikájának két kérdéskörével: a bűnvallással, illetve a halál bálványozásával.

Az emlékezetkultúra nyugati kibontakozása nem holmi szellemi fényűzés, hanem törvényszerű válasz a második világháborút követő évtizedek görcsös némaságára. Ennek jelentkezése a magyar szellemi és egyházi élet keretein belül a kommunizmus évtizedeit követően ugyanígy szükségszerű. E két történelmi tapasztalat közös nevezője pedig maga az ember, az “egyedüli példány”, akinek a világosság és sötétség morális egymásnak feszülése éppoly elemi tapasztalata, mint ezek fizikai valósága.

Előadásunk egyház és állam viszonyrendszerét kívánja feltárni Dietrich Bonhoeffer értelmezésében (1906 – 1945). Etikai gondolkodásának az egysége Krisztusra épül: mind az egyház, mind az állam az Ő uralma alatt áll. Isten parancsának négy mandátumon keresztül kell megvalósulnia a világban, melyek a házasság (család), a munka (kultúra), a mindenkori politikai kormányzat, valamint az egyház.

Előadásunk egyház és állam viszonyrendszerét kívánja feltárni Dietrich Bonhoeffer értelmezésében (1906 – 1945). Etikai gondolkodásának az egysége Krisztusra épül: mind az egyház, mind az állam az Ő uralma alatt áll. Isten parancsának négy mandátumon keresztül kell megvalósulnia a világban, melyek a házasság (család), a munka (kultúra), a mindenkori politikai kormányzat, valamint az egyház.

Társadalomtudományi szempontból a tisztségek egy közösség szerveződésének a folyamatában jönnek létre, és az a céljuk, hogy egy közösség jó működését szolgálják. Valamely tisztség viselője tehát szolgája annak a csoportnak, amely őt megbízta. Tekintélyét az őt megbízó közösség szavatolja. Létjogosultságát tekintve nem fölé, hanem alárendelt viszonyban áll azzal. A közösséghez tartozó egyénhez viszonyítva hierarchikusan fölötte áll ugyan, de ez csupán azért, mert az egyénnel szemben egy, az egyénnél magasabb rendű közösség tekintélyét képviseli.