Angol nyelvű előadás arról, hogyan lehet a Z és Alfa generációkkal katechizációt végezni, figyelembe véve a szociokulturális és személyiségfejlődési szempontokat.

Martin Buber „testvérbátyjának” nevezte Jézust. Sok jelentős 20. századi zsidó gondolkodó hasonló rokonszenvvel tekintett a názáreti rabbira, akit munkásságukkal ismét „haza” kívántak hozni a judaizmus világába (David Flusser, Schalom Ben-Chorin, Vladimir Jankélévitch, Vermes Géza, Heller Ágnes stb.). Pinchas Lapide (1922–1997) zsidó vallástudós, író, diplomata is közülük való, aki sokat tett a zsidó–keresztyén párbeszéd előmozdításáért. De mennyire széles vagy keskeny a küszöb az „objektív” vallástudományi kutatás igazsága, valamint a Jézust Messiásnak valló hit igazsága között?

A Ludasi Református Egyházközég családos csendesnapján a család értékét vizsgáltuk meg korunk kihívásai között. A férfias férfi, a nőies nő képe, a hozott minták hogyan határozzák meg a mai családképet és hogyan hagyjuk azt utódainkra. Örökség - drága kincs vagy fölösleges teher a családból hozott közösségi tudás?
A jelenlevő párok a szülőcsaládok és a saját család hagyatékát vették számba, különös tekintettel arra, mi az, amit mindenképpen tovább kell vinni a 21. századba.

Ezen az oktatás-blokkon tanárok vettek részt online, akik a KáTéM módszertan elvi és gyakorlati részeivel ismerkedtek meg, valamint az óratervírás részletes menetével.
A módszertan nagy sikernek örvendett tanárok között is.

În concepția filosofiei creștine persoana omului se realizează printr-o comuniune cu aceea persoană divină, care îl transcendă pe om, care i se opune omului și îl supune domniei sale. Noțiunile personalismului buberian (Ich und Du a lui M. Buber apare în 1923, patru ani mai devreme decât Communio Sanctorum) își găsesc aici o aplicare în cadrul unei filosofii creștine, conform căreia nici un om, prin propriile sale răsputeri, nu este capabil să facă din celălalt un ”Eu”, adică o persoană conștientă derăspunderea sa etică.

Jézus felszólítja az örök élet lehetősége felől érdeklődő gazdagot, hogy adja el minden vagyonát, ossza szét a szegényeknek, és kincse lesz a mennyben, majd induljon és kövess őt (Lk 18,22b). A korábban még lelkes kérdező némán, megszomorodva távozik. Az ár, amit Jézus szab, túl magas, neki ugyanis nagy vagyona van. Ekkor fordul Jézus a tanítványaihoz és ecseteli előttük, hogy milyen nehéz is, sőt, szinte lehetetlen a gazdagnak bejutni az Isten országába. A megállapítás súlyát a gazdag szomorú esete még inkább megnövelik; nincs senki, aki védelmére kelne a gazdagoknak.

Kereken négyszáz éve, 1623. június 19-én született Blaise Pascal, az a gondolkodó, akinek szemléletében nemcsak hogy nem állt ellentétben a régi hit „intuitív” és az új lendületre kapó „geometriai ész” igazsága, de tökéletes összhangban egymást kölcsönösen erősítették és gazdagították. A magának egyre nagyobb önállóságot követelő ráció ezalatt a négy évszázad alatt „nagykorúvá” vált, sőt, ma már a „túlérés” jeleit mutatja: az is elhervadt benne, ami sajátos értéke volt, nevezetesen az igazságba és a valóság megismerhetőségébe vetett rendíthetetlen hite.