The textual history of biblical pericopes preserved in more than one version is very complex. Although the stories in Isa 38 and 2 Kgs 20 appear to have originated with some distinctive accents, one can observe a later tendency to harmonise these parallel accounts. Against the background of ancient scribal practices, the current investigation places the wide range of available empirical data regarding Isa 38:8 and 2 Kgs 20:9–11 in a complex network of evidences.

The old book collection of the University Library of Cluj-Napoca contains items of mixed origins: The library of the Transylvanian Museum Association, the book collection of the university, the library of the Reformed College o f Orăștie (Szászváros) etc.

(Megjelenés előtt)

A Radikális Ortodoxia kortárs teológiai irányzat az angolszász akadémiákon. Legmeghatározóbb alakjának, John Milbanknak egyik programadó írását vizsgálom, melyet ’Posztmodern kritikai augusztinianizmus’ címmel tett közzé. Az írás alcíme: rövid summa negyvenkét válaszban fel nem tett kérdésekre. Az áttekinthetőség kedvéért a szerteágazó három és fél tucatnyi választ négy nagyobb tematikus egységbe tömörítem, a következő beosztással. Az első egységben a teológia új helyzetéről szóló gondolatokat mutatom be (a posztmodern, szubjektum, narratíva, nihilizmus fogalmak mentén).

The identity and function of Baal and the baals in Hos is a much-discussed issue in the Hebrew Bible. The lexeme occurs in three chapters (Hos 2; 11; 13) and is probably alluded to in Hos 9:10. But who is this Baal? Is he the storm god, a cipher for any foreign deity venerated in Israel, or a canaanized YHWH figure? Is the usage of the word in any way homogeneous?

Josephus Flavius és Alexandriai Philón Mózes törvényadói, papi és prófétai ihletettségére alapozza a maga inspirációtanát, s mint ahogyan azt – bár eltérő hangsúllyal – mindenik zsidó kegyességi irányzat vallja, hogy a Tóra vitathatatlanul inspirált és csalatkozhatatlan.

Ebben a tanulmányban a dogma szó etimológiája és óegyházi használatának feltérképezése segítségével kísérelem meg körülírni a dogma szó jelentésmezejét (illetve ehhez kapcsolódóan a dogmatikát és dogmatörténetet, mint a dogmával foglalkozó tudományágakat).

A szenvedés titok is. Szenved az istenkáromló és az igaz is. Jézus sem fedte fel annak okát, hogy az a jeruzsálemi ember miért született vakon. Azt viszont felfedte és számtalanszor példázta, hogy mit kell tenni a szenvedőkkel. Aki pedig felkarol bármely nyomorúságba esett embert, abban Isten hatalma cselekszik. Ez a mi felkarolásunk ugyanaz az a felkaroló, vigasztaló, testet lelket gyógyító csodatett, amelyet Isten tett és tesz.

Miután az irányzat alapszemléletét, névértelmezését és néhány sajátos gondolattömbjét egy korábbi tanulmányomban ismertettem , majd egy következőben John Milbank egyik programadó iratának teológiai értelmezését és elhelyezését kíséreltem meg , jelen írásomban e programiratot magát kívánom – minden további értelmezést mellőzve – a magyar olvasó számára elérhetővé tenni.

A betegség és a gyógyítás az ókori Közel-Keleten nemcsak a testet érintő folyamatok, hanem az istenek teremtette és meghatározta egész embert érinti. Minden betegséget egy mennyei lény vált ki, azok kezelése is csak az istenek bevonásával történhet. A betegség így tulajdonképpen nem önmagában probléma, hanem az isteni szférával megbomlott kapcsolat tünete, amely baljós ómenként mutat a beteg sorsára, és figyelmeztet veszélyeztetett helyzetére.

In 1 Corinthians 15:20 and 23, Paul calls Jesus “the first fruits of those who are asleep.” According to John, Jesus died on the Eve of Passover and was resurrected on the third day, which was the day of the Omer ritual, the ritual of the first fruits. There have been many attempts to prove that Paul alludes intentionally to the first fruit implicitly, remembering the chronology of Jesus’s last days.

n recent years an increasing scepticism has arisen concerning the Deuteronomistic character of the Book of the Four (Hos, Amos, Mic, Zeph). Many themes and motifs have been regarded as “inspired” by or “oriented” towards the Deut and DtrH, but not exclusively Dtr. redaction. Hosea 1*, the beginning of the composition, however, has been neglected in this respect. Unlike 2 Kgs 9–10, which reflects a positive view of Jehu’s fulfilment of Yhwh’s command at Jezreel, Hos 1 condemns him for the bloodguilt at the same place.

The purpose of this short paper is to present an analysis of the Hebrew text of Psalm 90,12, and to reflect on its extant Hungarian translations. In order to achieve my goal, I will divide the text into smaller unites, as suggested by the Masoretic accent signs, and during the analysis I will focus on:
- the delimitation of the meaning and syntactic role of the construction לִמְנ֣וֹת יָ֭מֵינוּ;
- the syntactic place and the sematic field of the modal adverb כֵּ֣ן (whether it belongs to the verb לִמְנ֣וֹת, or to the verb הוֹדַ֑ע);

A LXX-kutatás fellendülése óta aktuális egy LXX teológia megírása. Annak azonban, aki erre vállalkozik, számos kérdést kell megválaszolnia, vagy legalábbis bizonyos módszertani akadályokat tudomásul vennie. A LXX egy képlékeny fogalom, amely nemcsak a könyveinek számában ingadozik, hanem adott esetben egy könyvhöz több párhuzamos szöveget is kínál, több teológiai súlyponttal. A LXX teológiájának tehát mindenképp komparatívnak kell lennie, amely figyelembe veszi a legfontosabb variánsokat.

Egy prófétai elhívás- vagy megbízástörténetben az olvasó számára magától értetődőnek tűnhet az, hogy a későbbi küldetés előterében az Ézs 6,5-t a prófétai ajkak minősége foglalkoztatja. Arra való tekintettel, hogy a prófétálás a verbalitás szférájához tartozik, úgy vélnénk, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért éppen Ézsaiás ajka az, amely a JHVH-val való találkozás rendjén a rémült Ézsaiásnak az első eszmélés rendjén eszébe jut. Mi másról, mint az ajkakról lenne szó egy olyan küldetésben, amely az isteni üzenet szóbeli közvetítését fogja magában foglalni (vö.

Letölhető ezen a linken: https://repo.proteo.hu/hu/publication/5962

The original profile of YHWH is a much-discussed issue of research, YHWH being defined mostly as either an El-like or a Baal-like deity. Scholars are investigating older texts of the Hebrew Bible that might reflect relevant imagery. The Book of Hosea is a neglected corpus in this discussion. However, the book contains North-Israelite traditions and concepts from the 8th century BCE that preserve and reflect an earlier stage of the YHWH-cult. If the imagery of the book could be traced back to a single, fundamental god-type, that could be a hint at the original character of YHWH.