Felekezeti egyházjog

Az egyházak - így a protestáns egyházak is - a román alkotmányos rendszerben szervezeti és funkcionális autonómiával rendelkeznek. Ez megfelel az egyházak történelmi hagyományainak, illetve annak, hogy egy saját, az államtól független, ugyanakkor az állam által elismert és tiszteletben tartott szabályrendszerrel, jogrendszerrel rendelkeznek. Ezt a jogrendszert nevezzük egyházjognak, pontosabban felekezeti egyházjognak, hagyományosabban kánonjognak. Ennek ismerete, megfelelő alkalmazása, érvényesülése és érvényesítése az egyház jó működésének az egyik feltétele. Természetesen legközvetlenebb módon ezt a lelkipásztoroknak kell alkalmazni alapvetően a mindennapos tevékenységükben, szolgálatukban. A felekezeti egyházjog önállóan, de az állami jogtól eltérően szabályoz egyházalkotmányi, egyházkormányzati, közigazgatási, egyéb szervezeti, munkaügyi, pénzügyi, gazdálkodási, fegyelmi, egyház-bíráskodási kérdéseket. Következésképpen rendkívül fontos, hogy a teológus hallgatók, a leendő lelkipásztorok ismerjék az egyházi jogszabályokat és az egyházi jogrendet, az egyházi jog rendszerét, belső törvényszerűségeit, szervezeti és működési elveit annak érdekében, hogy sokrétű, sokoldalú tudást igénylő lelkipásztori szolgálatukat hatékonyan és magabiztosan végezzék.

A Felekezeti egyházjog szaktárgy az egyházat, mint jogilag szabályozott, élő szervezeti rendszert ismerteti. Azokkal a belső egyházi jogviszonyokkal foglalkozik, amelyek az egyházi alapelvektől kezdődően az egyházi jogalkotás, egyházkormányzás, egyházi közigazgatási rendszeren, a lelkipásztorok, presbiterek, gyülekezetei tagok jogállásán keresztül, az egyházi fegyelmezéssel és bíráskodással kapcsolatosan megjelennek. Ezek megismerésével, elfogadásával tudatosul, hogy a lelkészi munkában az egyházi jog nem egy idegen, bizonytalan terület, hanem ennek a munkának szerves része, mely nélkül az egyház nem működhetne. Ezen ismeret biztos eligazítást ad a különböző a gyülekezeti szintű jogviszonyok kezelésében az esetlegesen felmerülő problémák vagy konfliktusok megoldásában. A lelkipásztornak nem kell jogászi szemlélettel végeznie szolgálatát, de a felekezeti egyházjogban való jártassága nagymértékben és gyakorlati módon segítheti mindennapi munkáját.

Kompetenciák

Sajátos kompetenciák

A teológus hallgató a felekezeti egyházjog elsajátításával jobban megérti az egyház belső felépítését, szervezeti működését, betekintést nyer a jog belső logikájába, bizonyos jogi elvek és törvényszerűségek érvényesülésébe, alkalmazásába. Alapvetően nem az egyházjogi (vagy általában jogi) normaszövegek, jogszabályok rendelkezéseinek az ismeretét követeli meg, hanem sokkal inkább azok helyes, megfelelő módon és helyzetben történő alkalmazására való képesség kialakítására törekszik. Ehhez viszont szükséges a különböző jogelvek, a jog belső összefüggéseinek, mechanizmusainak, illetve a protestáns egyházjogra jellemző sajátos elvek és megoldások ismerete. Mindez kiegészíti a lelkipásztori hivatásra való felkészülést, és a hallgató egyházi élet egy sajátos dimenzióját ismerheti meg, ami egyben biztos eligazítást nyújt az egyház működösének jobb megértéséhez, a lelkipásztorok, presbiterek, egyháztagok, a különböző egyházi tisztségviselők jogainak és kötelezettségeinek a megismeréséhez, a különböző egyházon belüli helyzetek, viszonyok (már amennyiben ez indokolt) jogi értelmezéséhez és értékeléséhez.

Általános kompetenciák

A teológus hallgató a kánonjog ismeretében, megfelelő módon tudja majd az egyházi törvényeket, jogszabályokat és szabályrendeleteket érvényre juttatni, tiszteletben tartani és tartatni, illetve alkalmazni.

Időbeosztás

Heti oktatási idő Előadás Szeminárium Gyakorlat
2 óra/hét 1 1 0
28 óra/szemeszter 14 14 0
Szorgalmi idő Óra/félév
Összesített idő 101
A kiadott kurzus, bibliográfia és órajegyzetek elsajátításához szükséges idő 40
További dokumentálódás könyvtárban, interneten, adatbázisokban vagy terepen 30
Szemináriumi dolgozatok, esszék, záródolgozatok elkészítése 0
Személyre szabott konzultáció 3
Szorgalmi idő összesen 73

Vizsgáztatás

A hallgató részéről az órán (kurzuson, de főként szemináriumon) tanúsított aktív, konstruktív részvétel részjegyként beszámít a vizsgaeredménybe. A hallgató szóbeli vizsgán ad számot ismereteiről és a kialakult készségekről.

Bibliográfia

Könyv

Tanulmánykötet